Hannára, ha rászólunk, akkor süketté válik. Azt kell elképzelni, hogy bármilyen feladatot is kap, akkor csak néz maga elé. Áll és néz. Negyedik ötödik szólás után, mikor emelkedik a szülői hangszín, elkezd mosolyogni. Ez még a jobbik eset, mert akkor legalább reagál valamit. Anno egyszerűen oda sétált Töfihez s elandalgott a lakás egyik sarkába és bambult. Persze kihúzta magát a munka alól. Így motiválásként be kellett vezetnünk, hogy Töfit elvesszük, és csak akkor kapja vissza, ha elvégezte a feladatot. Nyunyu az Nyunyu. Úgy oldotta meg ezt a problémát, hogy szólunk neki, valami extra csigalassúsággal, „AUTOMATICE” odaadja Töfit (KÉRNI SE KELL!) és elcsoszog és elvégzi a dolgát, természetesen, lassított felvételként. Mikor végzett, természetesen villám léptekben visszaszalad a Töfiért és elrobog. Most ott tartunk, hogy ha nincs a kezében Töfi, AKKOR IS, Töfiért megy el elsőnek, leadja, majd utána áll neki a munkájának…
.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése